Az Abszolút Igazság utáni kutatás végső eredményei |
|
|
Kik vagyunk mi emberek? Mi az életünk célja? Dolgozni hogy ehessünk, és enni hogy dolgozhassunk? Rettegni a haláltól és megvásárolni a reklámok rózsaszín világát, hogy kiélvezhessük mielőtt testünk elpusztul? Ennyi lenne a feladatunk? ... Létezik-e olyan ember a Földön akit nem érdekel az hogy mi ez a világ amely körülvesz bennünket, kik vagyunk mi emberek, mi az életünk értelme? A mai földi emberiség elenyészően kis hányada tud ezekre a kérdésekre választ adni, csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában kik ők, és hol a helyük a kozmosz hierarchiájában. Pedig könnyen megtaláljuk a választ, ha kíváncsiak és érdeklődők vagyunk. Persze nem árt ha van valaki, aki esetleg már túl van a nehéz kezdésen, és segíteni tud nekünk abban, hogy mégis mivel érdemes kezdeni a kutatást, és ha nincs időnk sokat olvasni, összegzi hogy ő mire jutott már. Ez a honlap ezzel a céllal jött létre. Nincs fontosabb dolog annál, hogy az ember megtudja hogy ki ő, és mi a dolga itt ebben a sűrű anyagi világban, hogy miért született le ide. Megtudja hogy mi az élőlények szerepe, helye a kozmoszban, és mi a legvégső oka a világ létezésének. Aki kíváncsi a beavatottak és önmegvalósított lelkek beszámolóira, írásaira, aki nem legyint, ha a világ legősibb iratai, a Védák, a Biblia, vagy akár a Holt-tengeri tekercsek kerülnek szóba, és aki szabadidejét nem brazil szappanoperákkal múlatja, hanem az Abszolút Igazságot hajszolja, garantáltan ugyanoda fog eljutni ahová már számtalan felszabadult, vagy a felszabadulásra törekvő ember eljutott. A bónusz-jutalom pedig egy mindent átfogó, mindenre választ adó objektív világkép. Persze az ember nem is várna mást a legvégső választól. Akik meg tudják válaszolni ezeket a kérdéseket, nem többdiplomás, fehér köpenyben kísérletező professzorok, akik a testi érzékekkel felfogható külső világ analizálásának szentelik életüket. Nem is a személytelen, tárgyilagos, élettelen matematika és az elvont, absztrakt tudományok elvetemült képviselői. Bármennyire fáj is ez tudós barátainknak, univerzumunk alapja nem valami megfogható, tovább nem bontható bogyócska, amiből minden további objektum felépül. Földünk legnagyobb és egyben legbutább vallása a materialista világképbe vetett hit. Hívői szentül hiszik, hogy az élettelen anyag képes mindennemű külső segítség nélkül élő szervezetté fejlődni. Teljes meggyőződésük van róla, hogy az univerzum kialakulása egy hosszú, önmagától végbemenő folyamat, aminek eredményeképp az élettelen anyag magától bolygókká, galaxisokká fejlődik, aztán ezek némelyikén teljesen véletlenül még az élő szervezetek is megjelennek, amik aztán egyre nagyobb élőlényekké strukturálódnak. Olyan ez, mintha egy halom téglát magára hagynánk pármillió évig, miközben az teljesen magától épületté állna össze. Na nem ám holmi omladozó kunyhóvá, hanem Parlamentté. Az ember fizikai testének bonyolultsága ugyanis mindig zavarba ejti tudósainkat. Nemrég matematikailag bizonyították például, hogy az emberi járás hatékonysága abszolút tökéletes. Ilyenkor mindig ez a végső konklúzió: „…ó, hogy milyen csodálatos is ez a természet…”. Mi az ami az élőlények konstrukcióját végzi? Hát a „természet”. De mi ez a „természet”? Senki nem tudja, és nem is fogja tudni leírni képletekkel vagy felrajzolni függvényekkel. Attól még hogy évszázadokon keresztül vizsgáljuk például egy ember gyönyörű, szinte tökéletes festményeit, attól hogy analizáljuk ezeket a festményeket, és többezer tudós kollégánkkal együtt millió tanulmányt írunk a festmények szerkezeti felépítéséről, még semmit nem fogunk tudni mondani magáról a festőről. Ugyanígy, hiába vizsgáljuk mikroszkópokkal a sejtmembrán szerkezetét, hiába építünk városnyi részecskegyorsítókat, így legfeljebb még részletesebb képet kapunk a „festmény” szerkezetéről, de a „festőről” továbbra sem tudunk semmit mondani. Ne felejtsük el viszont hogy nem csak materialista vallás létezik a világon. A végső igazság megtalálható, a lényeg annyi csupán, hogy a kereső legyen egészségesen szkeptikus és kíváncsi. A szkeptikusság viszont ne csak a nyugati gondolkodással ellentétes elvekre irányuljon, hanem a modern tudósok dogmáira is.Ahogy nem látod az ember lelkét, éppúgy nem láthatod Istent, de fölismerheted a teremtésében. Éppúgy el kell ismerned a lélek isteni hatalmát, amely teremtőképességében, gondolkodó tehetségében és tökéletességre való örökös törekvésében nyilatkozik meg. Seneca
|
2006. |